A földgáz története és jövője

A földgázkitermelés története a széles körű felhasználás ellenére ellentmondásos és kihívásokkal teli volt. A hagyományos földgáz, vagy a nem hagyományos gázlelőhelyek (különösen a palagáz) kitermelésének folyamatát, amelyet frackingnek neveznek, kritizálták a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásai miatt, mivel egy erős üvegházhatású gáz - a szén-dioxid - szabadul fel, illetve a fúrási folyamatok során kénhidrogén is. Emellett a földgázkínálathoz és -kereslethez kapcsolódó ingadozó árak és geopolitikai feszültségek volatilitáshoz vezettek a globális piacokon.

E kihívások ellenére azonban a földgáz várhatóan a jövőben is a világ energiamixének kritikus eleme marad. Mivel a kormányok és a vállalkozások egyre inkább prioritásként kezelik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, a földgázra a szén és a kőolaj tisztább égésű alternatívájaként tekintenek.
Amellett, hogy a földgázt a tisztább energia jövője felé vezető hídnak tekintik, innovatív felhasználási formáit is fejlesztik, például közlekedési üzemanyagként és megújuló üzemanyagok előállításának alapanyagaként.

Bár a földgázfelhasználás jövője ígéretes, a megújuló energiaforrások, például a nap- és szélenergia által kialakult verseny egyre nő, és a földgáztermelésből és -fogyasztásból származó szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szabályozási nyomás várhatóan növekedni fog. Emellett egyes hagyományos földgázlelőhelyek a szénbányászathoz kapcsolódnak, amely jelenleg hanyatlóban van.

Mindazonáltal a technológiai innovációba történő folyamatos beruházásokkal a földgázipar várhatóan még évtizedekig jelentős szereplője marad a globális energiapiacnak. Ahogy a világ átáll a tisztább energia jövőjére, a földgáztermelés valószínűleg továbbra is fontos szerepet fog játszani az energiamixben, megbízható energiaforrást és érdekes lehetőséget biztosítva a befektetők számára.

Mi a földgáz? 

A hagyományos földgáz egyike a rendkívül sokoldalúan felhasználható fosszilis tüzelőanyagoknak, amelyet energiaforrásként és különböző termékek előállításában is sokoldalúan használnak. A földgáz a földfelszín alatti kőzetképződményekben nagy nyomás alatt lévő szerves anyagokból képződik, a természetben előforduló keverék. A szénalapú metánt, etánt, propánt, szén-dioxidot és más szénhidrogéneket tartalmazó éghető gázt elsősorban a földgázlelőhelyekről nyerik mély hidraulikus repesztéssel, függőleges és vízszintes fúrásokkal a földfelszín alatt. A földgáz gyakran szénrétegekkel és kőolajlelőhelyekkel együtt kerül elő.

Ez a nem megújuló erőforrás évmilliók alatt, egy összetett folyamat során keletkezik, amely az ősi növény- és állatvilág maradványaiból indul ki, és az idők során felhalmozódik az üledékes medencékben. Ahogy az üledék felhalmozódik, nyomást gyakorol a szerves anyagra, ami szénhidrogénekre bomlik. Ezek a szénhidrogének a kőzetrétegeken keresztül vándorolnak és elérnek egy csapdát, ahonnan kivonhatók. A földgázképződéshez különleges körülményekre van szükség, többek között megfelelő hőmérsékletre, nyomásra és bizonyos ásványi anyagok jelenlétére.

A legtöbb földgázkitermelés során kutakat fúrnak a földfelszínbe és különböző módszerekkel nyerik ki a gázt hatalmas, nagy nyomású földalatti lelőhelyekről, amelyek gyakran a szénbányászathoz kapcsolódnak. A kitermelést követően az égő földgáz – az intenzív hőnek köszönhetően – számos célra felhasználható, például otthonok és vállalkozások fűtésére, villamosenergia-termelésre és járművek meghajtására.

Bár a földgáz értékes erőforrás, ugyanakkor nem megújuló fosszilis tüzelőanyag, amely jelentős környezeti hatásokkal jár, különösen a palagázkutakból történő kitermelése. A földgázlelőhelyeken való kitermelés, valamint a szállítás során üvegházhatású gázok kerülhetnek a légkörbe, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz és a globális felmelegedéshez. Ugyanakkor viszonylag tisztán égő fosszilis tüzelőanyagnak számít, amely kevesebb káros anyagot bocsát ki, mint a szén vagy a kőolaj. Emellett a technológiai fejlődés lehetővé teszi a földgázból származó szén-dioxid-kibocsátás megkötését és tárolását, ami csökkenti a környezetre gyakorolt hatását.

A cseppfolyósított földgáz, más néven NATGAS, kulcsfontosságú szerepet játszik az energiaágazatban és rendszerünkben. Kialakulása összetett és lenyűgöző folyamat, amely évmilliókat vett igénybe. Bár felhasználásával kapcsolatban környezetvédelmi aggályok merülnek fel, alacsony CO2 kibocsátása miatt vonzó alternatívája más fosszilis tüzelőanyagoknak. A fenntarthatóbb jövő felé haladva elengedhetetlen, hogy új módszereket keressünk a földgázkitermelés környezetre gyakorolt hatásának minimalizálására.

A földgáz kitermelésének rövid története

A földgáz évszázadok óta ismert, de kereskedelmi felhasználása viszonylag fiatal. Több száz év kellett ahhoz, hogy elegendő földgázlelőhelyet találjunk, és hatékony energiaforrássá váljon, bár a felhasználás története az ókorig nyúlik vissza.

Kr. e. 1000 körül az ókori Görögországban, a Parnasszus hegyén épült a delphiai jósda egy olyan helyen, amely földgázforrásnak bizonyult. Kr. e. 500 körül a kínaiak bambuszból készült csővezetékeket kezdtek használni a felszínre került gáz szállítására. A kínaiak a tengervíz felforralására használták, hogy iható vizet készítsenek belőle.

A természetes módon előforduló fosszilis földgázt 1626-ban fedezték fel és azonosították Észak-Amerikában, amikor francia felfedezők bennszülötteket találtak, akik az Erie-tó körül gázokat gyújtottak. Valószínűleg felfedezték, hogy a villámcsapások gyújtották meg a földből felszálló gázt.

Az kereskedelmi forgalomba hozott földgáz legelső felhasználására azonban 160 évvel később, Nagy-Britanniában került sor. A britek 1785 körül a szénből szénlelőhelyen termelt metán formájában kinyert földgázt használták az utcák és a háztartások megvilágítására. 30 évvel később a marylandi Baltimore lett az első város az Egyesült Államokban, amely földgázt termelt az utcák megvilágítására.

1821-ben William Hart fúrta az első földgázellátó kutat New York állam északi részén. Így alakult meg a Fredonia Gas Light Company, amely Amerika első olyan elosztó vállalata lett, amely kereskedelmi felhasználásra elegendő földgázt termelt ki.

A 19. század nagy részében a földgáz égését szinte kizárólag fényforrásként használták, de 1885-ben Robert Bunsen találmánya új felhasználási lehetőségeket nyitott meg a földgáz számára. A 20. században kezdték megépíteni a hatékony államközi csővezetékeket a gáztartalékok szállítására. Ma az USA - a világ egyik legnagyobb gáztermelője - több mint 2,2 billió köblábnyi kitermelt és tárolt földgázzal rendelkezik.

Ezután a feldolgozott földgáz felhasználása kiterjedt a házak megvilágítására, valamint az otthoni gáztűzhelyes főzésre és fűtésre. A földgázzal kezdték működtetni az olyan berendezéseket is, mint a vízmelegítők és kemencék, a gyártó- és feldolgozóüzemek, valamint a villamosenergia-termelő kazánok.

Napjainkban a földgáz az egyik legfontosabb és legalapvetőbb energiaforrás a Földön. A legújabb technológia és az internet lehetőséget nyújt a földgázpiacon való részvételre és kereskedésre.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy a bemutatott adatok a korábbi teljesítményadatokra utalnak, és ez nem megbízható mutatója a jövőbeni teljesítménynek. 

A NATGAS jövőjének jelentősége 

A hagyományos földgázipar úgy véli, hogy jelentős mértékben hozzájárulhat a fenntartható energiához és a szén-dioxid-mentesítéshez, ami nagy szerepet játszik majd a szén-dioxid-kibocsátás okozta éghajlatváltozás kezelésében. A földgáztermelés kiegészítheti a megújuló energiát azáltal, hogy tartalék energiát biztosít, amikor a megújuló energiaforrások nem állnak rendelkezésre szüneteltetés miatt. Ezért a földgáznak erős közép- és hosszú távú jövője van, amennyiben a gázipar felkarolja az energetikai átállást. A földgáznak számos előnye van, ide tartozik rugalmassága a további területeken való alkalmazásban, mint például a hulladékártalmatlanítás, a szállítás, továbbá mint vegyi anyagok, műtrágyák és gyógyszeripari termékek alapanyaga.

Rövid távon a feldolgozott földgáz jövője ígéretesnek tűnik, mivel a szén fokozatosan kivonásra kerül, és bizonyos esetekben az atomenergia is kivonásra kerülhet. A bányavállalatok figyelmet fordítanak az alternatív, nem hagyományos gázlelőhelyekre is – palagáz –, vagy szűk gázlelőhelyekre, amelyek a jövőben jelentősebb szerepet játszhatnak. A 2030 utáni jövő azonban már kevésbé egyértelmű. Ahogy a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélenergia költségei jelentősen csökkennek, az energiatermelésben elsődleges tüzelőanyagként felhasznált földgáz szerepe egyre nagyobb nyomás alá kerül. Másrészt a bányavállalatok becslése szerint a földgáz várhatóan az egyetlen olyan fosszilis tüzelőanyag lesz, amelynél a kereslet növekedni fog. Ez különösen az ázsiai piacra vonatkozik 2050-ig. 

Mindezenáltal a gázbefektetők számára a NATGAS kereskedése továbbra is vonzó befektetési potenciállal rendelkezhet, de elengedhetetlen, hogy figyelemmel kísérjék a piac alakulását az elkövetkező években.